2012. május 7., hétfő

Fogyatékosok

Trab Antal csodálkozva figyelt fel minap egy régi életrajzi lexikonban arra, hogy egy gyógypedagógus érdemdús munkásságot fejtett ki (többek között) az „erkölcsi fogyatékosok” érdekében. Különösnek találta, hogy ez a kifejezés napjainkra teljesen kiveszett nyelvünkből. Anti is csaknem megfeledkezett róla, mígnem az egyik szolnoki áruház parkolójában meglátott egy hölgyet, aki a mozgásszervi fogyatékosok számára kijelölt várakozóhelyen állt meg autójával, melynek szélvédője mögött virított egy kék kerekesszéket ábrázoló igazolvány. Ennek ellenére (korához képest) csinos, egészséges lábakkal pattant ki a hölgy a kocsiból.
Emlékeiben kotorászva aztán eszébe ötlött Antalunknak az az eset, amikor meglátott két úriembert szaladni (!) a rokkantak számára fenntartott két helyet elfoglaló utánfutós járgányhoz. Trab Anti, a mozgássérült ekkor már harmadszor kerülte meg a Kossuth teret, üres kocsiállást fürkészve. Megkérdezte tőlük: „Nem zavarja önöket a tábla, s a felfestett jel?” Erre ők vidáman mutogatták a kék parkolási engedélyt.
A „legszebb” mégis az volt, amikor a város egykor híres, ma is makkegészségesnek látszó labdarúgóját látta Anti — egyébként régi szurkolója — a vasútállomásnál ki-beszállni (egyedül, jókora időközzel) a mozgássérülteknek kijelölt várakozóhelyen álló autójából/ba. Mondanunk sem kell: igazolvánnyal ő is rendelkezett.
Bizonyára valódi, érvényes okmánya volt mindegyiküknek, bár Anti kétli, hogy nevükre állították ki. Pedig ők — számtalan társukkal egyetemben — megérdemelnének egy saját nevükre szólót is. Persze nem az említett kéket. A színe legyen más, a logó elkészítésére pedig írjanak ki pályázatot. A feliratra maga Trab úr tesz javaslatot: ERKÖLCSI FOGYATÉKOS. Ez jogosítsa fel őket ingyenes parkolásra, de mutassák fel akkor is, amikor felelős pozícióba kívánnak jutni, ha adóbevallást nyújtanak be, ha kölcsönt kérnek, ha szavazni mennek…

(Ez a szöveg 2002-ben készült. Akkor egyetlen helyi szerkesztőség sem vállalta közlését, még olvasói levélként sem. 2006-ban egy országos lapban megjelent, a szolnoki közönséghez azonban csak 2007-ben juthatott el a Szolnoki Napló révén. Sajnos máig semmit sem veszített aktualitásából.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.