Még egyszer az "akadálymentes" WC-kről

2007 novemberi bejegyzés a "Szolnoki Napló"-ban:

Manapság (valószínűleg) kötelező a közhasználatú épületeket kerekesszékesek által is megközelíthető mosdóval ellátni. Ezek a nem mellékes helyiségek általában el is készülnek, csakhogy:
1. Egy részük állandóan zárva van. Képzeljük el, milyen "esélyegyenlő" az az ember, aki gyorsan teker a megszokott jellel ellátott ajtóhoz, amit zárva talál, majd visszateker egy pulthoz, ahol elkéri a kulcsot, majd teker vissza... Eddigre a mozgásukban nem korlátozottak már megkönnyebbülten sétálnak kifelé...
2. Egy másik lehetőség az, hogy nyitva találja az ajtót, gyorsan beteker, itt azonban nem lehet belülről bezárni az ajtót (pl. Média Markt, Szolnok). Nagyon esélyegyenlő az aki úgy kénytelen a csészén ülni, hogy bármikor rányithatnak...
3. Remélhetőleg egyedi eset (s talán nem is végleges) a szolnoki Földhivatalé (Ostor u.): ott van a nemrég felújított épület bejáratánál a jellel ellátott ajtó, de hogy nyitva vagy zárva, azt a kerekesszékes ember csak akkor tudja meg, ha talál két erős embert, aki felemeli a lépcsőn – merthogy ez a bejárat nem akadálymentes, az akadálymentes pedig még erős emberek segítségével sem járható, mivel azt (az előírások ellenére) zárva tartják. 

Bezárt ajtó: Hetényi G. Kórház Rendelőintézet, Hősök tere, 2012.04.05.

Öt évvel a bejegyzés közzététele után:

1. Lásd a fenti képet, melyhez készítője a következő megjegyzést fűzte: "Küldök egy képet, az SZTK-ban készítettük telóval 04.05-én. Fogalmam sincs, hogyan lehet bejutni, de amíg az épek minden hókuszpókusz és a nyilvánosság beavatása nélkül mehetnek a dolgukra, mi miért nem?"

2. Lásd - bővített "példatárral" - blogunk Akadálymentes egy bezárhatatlan WC? című bejegyzését!

3. Csak annyi a változás, hogy már a jel sincs ott az ajtón.

Fogyatékosok

Trab Antal csodálkozva figyelt fel minap egy régi életrajzi lexikonban arra, hogy egy gyógypedagógus érdemdús munkásságot fejtett ki (többek között) az „erkölcsi fogyatékosok” érdekében. Különösnek találta, hogy ez a kifejezés napjainkra teljesen kiveszett nyelvünkből. Anti is csaknem megfeledkezett róla, mígnem az egyik szolnoki áruház parkolójában meglátott egy hölgyet, aki a mozgásszervi fogyatékosok számára kijelölt várakozóhelyen állt meg autójával, melynek szélvédője mögött virított egy kék kerekesszéket ábrázoló igazolvány. Ennek ellenére (korához képest) csinos, egészséges lábakkal pattant ki a hölgy a kocsiból.
Emlékeiben kotorászva aztán eszébe ötlött Antalunknak az az eset, amikor meglátott két úriembert szaladni (!) a rokkantak számára fenntartott két helyet elfoglaló utánfutós járgányhoz. Trab Anti, a mozgássérült ekkor már harmadszor kerülte meg a Kossuth teret, üres kocsiállást fürkészve. Megkérdezte tőlük: „Nem zavarja önöket a tábla, s a felfestett jel?” Erre ők vidáman mutogatták a kék parkolási engedélyt.
A „legszebb” mégis az volt, amikor a város egykor híres, ma is makkegészségesnek látszó labdarúgóját látta Anti — egyébként régi szurkolója — a vasútállomásnál ki-beszállni (egyedül, jókora időközzel) a mozgássérülteknek kijelölt várakozóhelyen álló autójából/ba. Mondanunk sem kell: igazolvánnyal ő is rendelkezett.
Bizonyára valódi, érvényes okmánya volt mindegyiküknek, bár Anti kétli, hogy nevükre állították ki. Pedig ők — számtalan társukkal egyetemben — megérdemelnének egy saját nevükre szólót is. Persze nem az említett kéket. A színe legyen más, a logó elkészítésére pedig írjanak ki pályázatot. A feliratra maga Trab úr tesz javaslatot: ERKÖLCSI FOGYATÉKOS. Ez jogosítsa fel őket ingyenes parkolásra, de mutassák fel akkor is, amikor felelős pozícióba kívánnak jutni, ha adóbevallást nyújtanak be, ha kölcsönt kérnek, ha szavazni mennek…

(Ez a szöveg 2002-ben készült. Akkor egyetlen helyi szerkesztőség sem vállalta közlését, még olvasói levélként sem. 2006-ban egy országos lapban megjelent, a szolnoki közönséghez azonban csak 2007-ben juthatott el a Szolnoki Napló révén. Sajnos máig semmit sem veszített aktualitásából.)

Kik számára "Akadálymentes Város" Szolnok?

2012.05.02.

Ez akár jelképes záróképe is lehetne lassan egy hónapja küldözgetett bejegyzéseimnek.

Tipikus példája annak, hogy kik számára "Akadálymentes Város" és kik számára nem akadálymentes város Szolnok.

Félreértés ne essék: nem a kerekesszékes bácsié a Rover.

2008-ban készült fotó az index.hu "Közlekedési tahók Szolnokon" című fórumáról. (A címet nem mi adtuk.)

Ugyanaz a hely az Ady Endre úton.

Veszélyes parkoló a Polgármesteri Hivatal egyik épülete "mellett"

A Polgármesteri Hivatal ügyfélfogadó épületét, a Verseghy Könyvtárt, a Kossuth teret, a Damjanich Múzeumot megközelíteni próbáló mozgáskorlátozottak parkolóhelye.

Ha véletlenül szabad a két hely (ez a kép szombati napon készült), akkor a merev lábú stb. "igényjogosultaknak" a kanyarodó autók által veszélyeztetve kell kiszállniuk autójukból, s megközelíteniük a felsorolt helyeket.

Az ügyintézések helye

Ez az épület kb. eddig akadálymentes. Van egy lépcsőfelvonó a kerekesszékesek számára, de az nem viszi fel a műlábast, a csípőficamost, a begipszelt lábút, a járógépest, a babakocsit, az öreget. És nem viszi fel az elektromos kerekesszéket sem, mert azt nem bírja el.

Kb. egy hónappal ezelőtt még a mozgáskorlátozottak közlekedési támogatását is csak itt lehetett intézni.

Idézet egy (részben máig aktuális) 2006. évi blogbejegyzésből:

"A Városháza épülete [a Megyeházához] hasonló korú. Az ügyfélszolgálat rámpával ellátott, bár a tervező biztos nem tudna feltekerni rajta. Az épület többi részébe az oldalbejáraton, majd egy kényelmesebb rámpán lehet bejutni. Az emeletre egy lépcsőlift „röpíti” fel a látogatót. Az új épületszárny azonban most is megközelíthetetlen. További szépséghiba, hogy a bejárat melletti parkolók mindig foglaltak. A legérdekesebb mégis az, hogy a mozgáskorlátozottak speciális ügyeit (pl. közlekedési támogatás, mely évente kérelmezendő) nem itt intézik. Sokáig az un. régi mentőállomás emeletére, majd akadálymentes földszintjére kellett zarándokolni. Ettől legalább 100 méterre volt a legközelebbi parkoló. Az udvarra pedig – mint a biztonsági őrök mondták – csak a „főnököket” engedték be. Néhány éve a volt Néplap-székház a kijelölt hely, ahol egy rugós ajtóval és számos lépcsőfokkal kell megküzdeniük a mozgáskorlátozottaknak."

A parkolási lehetőségekről a következő bejegyzésben fogunk szólni.